Mondhatni a tanulás örök. Ismét feltárult előttem énem rejtett bugyraiból egy elveszettnek hitt kósza érzés. Mint főnixmadár hamvaiból nagy szárnycsapásokkal telepedett hírtelen a szívemre: a fájdalom. Sír és sírt a szívem. Volt időm egy kicsit közelebbről megszemlélni, nem futottam el előle. Érzem eddig méltánytalanul nem fordítottam rá figyelmet, ha pedig figyeltem rá, akkor se akartam látni valódi lényét. Nem mertem ránézni, hogy én hoztam létre, hogy fájdalmam egyetlen oka én vagyok. De nem azért, hogy önmagamat bántsam. Más Ő, ő az én emlékezetem: meg nem élt érzéseim, elnyomott vágyaim, és kicsinyes félelmeim elefántcsontornya. ÉLNI tanít Ő, rámutat gyengeségeinkre, és legfőképp rámutat arra, hogy NEM SZERETTEM MAGAM igazán, és ezáltal másokat se. Hisz saját fájdalmunkat, félelmeinket látjuk bele embertársainkba, környezetünkbe. Rejtegetjük Önmagunkat mások és legfőképp magunk elől, ezért szerepekbe bújunk. S szerepeinkbe burkolózva élve nem látjuk egymást, így nem szerethetünk tisztán. Hisz kit szeretesz, nem tagadhatod meg tőle az egyetlen fontos dolgot, igaz lényedet, a TELJES OSZTATLAN (ítéletmentes!!!!) FIGYELMEDET, annál nincs is több.

Most egy rövid pár sorban szeretném megkövetni, eddig méltánytalanul mellőzött Barátom:

Óda a lelki fájdalomhoz...

"Tegnap valami megváltozott, tiszta szívvel láttalak,
Nem volt ok már másra kenni a láthatatlan árnyakat.
Azt hittem, ha elkerülek, eltagadlak, boldog lesz szívem
De mint elhagyott gyermek folyvást, anyja után sír a megnemélt érzelem.
Szigorú tanítóddá lettem, hittem megbuktál, s elkergettelek
Keményszívvel álltam ott, és közel sose engedtelek.
S ki megbukott én voltam, hisz azt hittem mástól kaptalak,
S nem láttam, hogy enyém voltál, te keserédes árnyalak.

Mondom ezt most mindenkinek, ki MOST idetekint
Nincs béke addig se belül, se kint,
Míg nem öleljük szeretve önmagunkba ŐT,
Ezt a sírólelkű, gyönyörű, s megnemélt SZERETŐT."

Tsend

Külön köszönet Edinának, akinek a lénye, és jelenléte által értettem ezt meg. Nehéz, de gyönyörű tapasztalás volt. Át kellett esnem rajta. Bocsáss meg érte! ;)