Bárhol megleled, hisz veled van mindig. Csak légy jelen, és felszínre
tör a szépség és az öröm, a TE igazi esszenciád. Lélegezz! Engem ez ihlet örömtáncra mindig! :).
(Egy esti sétám közben vetettem papírra a napokban...)
Őszi esti séta
Érzem a hulló őszi levél lágy moraját,
Az Örök mindenség tiszta sugallatát.
Mely kósza léptekkel így belémköltözött,
S derengő fénybe bújva aránnyá ötvözött.
A suhanó autók nesze némán felolvad,
Örök vándorutam idéző hasonlat,
S távolba révedőn a csillagomat nézem,
Kicsit ha nyújtózom, bizton elérem.
Érzem a MOST nekem, bennem így dalol
Lépteim súlyától halkan zakatol,
Vert hadát a búnak viszi így távol,
A CSEND honába léptem, s átölel a mámor.
(Tsend)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ayzen 2010.10.19. 17:14:30
Hívhatlak így?Nagyon remek a blogoldalad, végre egy igazán jó blog.
Gyönyörű a versed, mély átélésről tanúskodnak.
A legnagyobb kincs a tiéd amennyiben megtapasztaltad az Örök Önnön valóságod, a megfoghatatlant, a megnevezhetetlent...a szeretőt, a legnagyobbat....( ha használhatok szavakat)....AZT aki öröktől fogva VAN.
Szeretettel Üdvözöllek: Ayzen