Mi is a szeretet? Annyit biztosan tudunk, hogy minden ember ezért küzd, ezt hajszolja izzadva  mindenben, fűben fában, munkában, karrierben, szórakozásban, pénzben, kapcsolatokban, barátokban... hogy szeretet kapjanak! Megtalálják? Hát mindig találnak vmit, de amit találnak az mindig illékony, mivel amint nincs ott a szeretetük tárgya elveszetnek érzik magukat? Miért?

Mert nem jó helyen kerestük eddig? Vagyis rá kell döbbennünk, hogy igazából nem is kell keresni! Ha keresel, azzal feltételezed a hiányát valaminek. A levegőt se keresed mégis ott van! A szeretet is mindig ott van! Mindig! Csak arra vár, hogy felfedezd, olyan természetesen, mint ahogy levegőt veszel. Ott ahol eddig nem kerested: Önmagadban. Mert amíg keresed, addig folyton csak kutakodsz, nem látod, s ha is találsz vmit kétségek gyötörnek afelől, hogy ez az-e amit kerestél. Az igazi szeretetben nincs kétség, mivel szóval ki nem fejezhető! És ami szóval nem fejezhető ki, azt gondolkodással fel nem foghatod. És amin nem gondolkodsz, abban nem is tudsz kételkedni. Amiben kételkedsz, az nem igazi szeretet, az ragaszkodás. Szeretet egyszerűen csak van! A szeretet feltétel nélküli, nem vár viszonzást, mégis sokkal boldogabb vagy tőle, mint bármitől! Nem magyarázható meg miért, csak lebegsz a szárnyain önfeledten!

Azt hiszem pont ide vág ez a gyönyörű kis egyperces Anthony de Mello-tól (A csend szava):


Rózsa illata egyszerűen csak van! Még akkor is ontja magából, ha épp nem vagy ott mellette! Ez az alaptermészete. Nem kell megmagyarázni, hogy miért, egyszerűen csak tudatában vagy. Rózsa illata rózsából fakad! Akkor honnan fakad a szeretet? A szeret ott van ahol Te vagy, mert a Te "illatod" a benned virágzó szeretet! Maradj csendben és érzeni fogod!

Tégy úgy, mintha egy rózsát illatoznál. Illatozd a jelent, szavak és gondolatok nélkül! Csak érezd a szíveddel! ...és ekkor otthonra találtál a világban...