Adni és kapni... az élet örök körtánca. Egyik sincs a másik nélkül. Ahhoz, hogy adni tudj, kell egy másik fél, aki kész elfogadni. Ahhoz, hogy kapni tudj, kell egy másik, aki ad. Ahhoz, hogy adj kapnod kell, ahhoz hogy kapj adnod kell. A szeretetben ez a kettő egybeforr, adsz és elfogadsz. Ha nem fogadsz el vagy nem adsz, akkor megcsonkítod a körforgást...
Menjünk egy kicsit a mélyére. Adni mindig adsz, bármit teszel, adsz... ennek az eredményeként kapsz az élet szívárványszín palettájáról olyan feleletet, amilyet te is ráfestettél a láthatatlan vászonra. Igen ám, itt jön a csavar a történetben... meg kell tanulni elfogadni azt, amit ennek alapján kapunk. Meg kell értenünk, hogy azt kapjuk, amit adtunk a világnak, akár materiális, akár csak gondolati/lelki síkon. Ha megtanulsz elfogadni, megtanulsz szeretni.
A nem elfogadás két féle képpen jelenik meg: ha valami rossz történik veled, ellenállsz mert, azt hiszed ezt TE nem érdemled meg... pedig nem véletlenül történik. Lehet nem kézzelfogható formában károsítottad a világot, csak dühödet, mérgedet, félelmeidet, irigységedet szortad bele világmindenség örök hullámzásába. Látszólag nem tettél semmit, de mégis... Ez a mélyrőlfeltörő indulat azt vonzza magához, ami ellen lázadsz. De akkor, mit tehetnél ellene? Semmit. Furcsa játék, de ha ellene teszel, nem szállsz ki ebből a meccsből. Csak légy tanuja Önmagad belső viharának, és szemléld ezt táncot. Ne avatkozz közbe, hagyd csillapodni a hullámokat maguktól. Ha beavatkozol önbírálat, lelkiismeretfurdalás vagy bármilyen elemzés formájában, nem lesz béke, hisz pont ezek a gondolatok korbácsolják tovább a vihart. Engedd, hogy bensőd elcsendesedjen, és felolvadjon lényed ebben a mézédes létezésben... és ekkor elindul egy gyönyörű átalakulás, megtörténik a csoda: folytatódik a kafkai Átváltozás: s a "féregből" táncoló pillangóként szállsz fel gyönyörű magaslatokra... felszínre tör elemi intenzitással a lüktető életöröm, igaz esszenciád.
A nem elfogadás másik érdekes aspektusa, amikor a jót nem akarod elfogadni. Nem fogadod el, amit tálcán kínál feléd az Élet, mondván nem érdemled, vagy éppen azért, mert azt tanították neked, hogy a lemondás és a szegénység erény. Ekkor nem történik más, mint megintcsak ellenállsz az ÉLET nevű tündérmese fantasztikus élményzuhatagának: elfelejtesz élni, megtagadod azt ami azért van ott, hogy téged szolgáljon, hogy az örömöd leld benne... s ha örülsz, szerinted mi történik? Azt adod a világnak, ami vagy: az örömöd sugárzik mindenhova, virágzol mint egy tavaszi virág, és ez mindenkit megérint körülötted, valamit megérint bennük, s tovább viszik ennek magját önmagukban, s terjed... s terjed. Ha önsanyargatásba kezdel, ha megtagadsz, ennek a keserűségét fogod árasztani magadból... mit eredményez ez? Te melyiket választod?
És ha elfogadsz, adsz. S elfogadásoddal a legnagyobb ajándékot adod a világnak: a szereteted békéjét...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.