Az éjszaka csöndje mindig elvarázsol...
Éji szerenád az Örök Léthez
Tengerként hullámzó felhőlepel szűri az ezüsthold fényét
Az Éji csend sugja így fülembe a szerelem reményét.
S mit a LÉT fest elém a csendszó varázsban,
Öt érzékkel karol át, s felolvad a vágyban.
Tűzparázs rőten serceg, a fátyolfüst táncol
Hulló falével mesél ódát a sosemvolt magányról.
Mesél a zöldelő fákról, suttog az örök nyárról
Az elmulás mézzé válik minden szavától.
Lelassul az idő, meg-meg áll, tétovázik
Rohanna tán tovább, de mindig MOSTTÁ válik.
S érzem: múlt már nincsen, a jövő káprázat
Így hull le a világról minden gyalázat.
(Tsend)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.