Átélni érzéseinket a legnagyobb és legnagyszerűbb, és egyben a legfélelmetesebb élmény ami veled, mint emberrel megtörténhet. Miről is beszélek? Lehet ez fájdalom, szerelem, öröm, szomorúság... egyre megy. Épp az amit az adott pillantban, a MOSTBAN érzel. Ott van, körül ölel, körülötted zakatol, pumpál ereidben, érzed a szívedben, a fejedben, a karodban... Mint mélytengeri búvár egyre mélyebbre hatolsz benne, próbálod megérteni: MIÉRT? Ilyenkor megijedhetsz... MI történik? Mi az az ellenállhatlan erő? Hogy tudnál a felszínen maradni, hogy el ne söpörjön ez a LELKI CUNAMI? Mit tehetnél? Legszívesebben felszínre törnél, de akárhogy kapálózol, akárhogy is próbálsz tenni elenne, nem megy...  Mi végről fakadnak ezek, miért történnek ezek veled? Nos barátom: elárulok egy apró titkot, amit már a leleked mélyén Te is tudsz, csak nem mered bevallani magadnak.

Te teremted mindezt, TE VAGY mindez, te öleled körül mindezt, TE VÁLASZTOTTAD. "DE ÉN NEM, én nem ezt akartam." - üvöltenéd - "én nem akarnék magamnak ilyen kínt okozni?" Akkor ki? Ki akarja megélni az életét, ki akarja igazán megértni az ÉLETED misztériumát? Talán a szomszédod. NOS igen, Ő is, de hidd el, ő is épp elég önmagának. , TE vagy a forrása minden hangnak, minden rezgő érzésednek, ennek a féktelen örjöngő erőnek, ennek a látszólag  fékezhetelen hullámzásnak, ami benned zajlik... belső életed hurrikánjának. Senki, de senki nem felel ezért, rajtad kívül... Igen Senki, még az a "tróger se aki beszólt múlkor". :) Te vagy a felelős ezért is. De mit tehetsz ez ellen. Semmit!!!

Micsoda? Semmit? Akkor most mi van???  Hogy van ez? Nos barátom ez így van, ellene semmit sem tehetsz. Ha igazán szeretnéd megérteni, old fel magadban, légy te az olvasztó tégely, és engedd, hogy visszatérjen hozzád, feloldódjon benned. Az önmagad felé irányuló szereteted tűze az ÖNelfogadás (befogadás) teszi lehetővé számodra, hogy megértsd és felold ezt a áthatolhatlannak tűnő falat. MIT is értek elfogadáson, hogy jön az a szeretehez? Nos barátom, a szeretet az elfogadás, amikor minden fenntartás nélkül képes vagy valamit "elfogadni, anélkül, hogy bármit is előbb meg kellene változtatnod rajta".  Amikor csak ennyit mondasz: "ez van"... , semmi értékítélet, semmi akadékoskodás. HA ezt megteszed, lényed kitágul és tágásabb leszel mint az univerzum, hisz AZT is a TE tudatot öleli körül, és magadba fogadod, nem vetsz ki onnan semmit. Engeded létezni..., egyszóval szereted... ÉS mi történik ekkor?

Aminek egykor ellenálltál most ott áll veled szemtől szemben meztelenül, készen arra hogy utolsó keringőjével felolvadjon benned az örökkévalóságban. Fogadd be. Engedd hazatérni.  S ekkor megtér hozzád, s a helyén amit találsz nem más, mint valódi Önmagad, a puszta létezés: a végtelen TÉR és CSEND. És Ott akkor  EGGYÉ válsz az örökké való pillanttal, a mindenséggel.

Hogy is gyakorold az elfogadást? NOS ez bármily meglepő, a világ legegyszerűbb, és legtermészetesebb dolgára figyelve megteheted: figyelj a  lélegzetedre,  lágy tisztító susogására. Megjelenik benned a feszültség, azaz rádzúdul egy érzés, csak lélegezz. Figyelj a lélegzetedre, ahogy ki és be áramlik. Figyelj a lélegzetek közti szünetekre, figyeld a folyamatot, és közben érezz, éld át az érzést, hagyd létezni, hagy táncoljon benned. Nem állsz neki ellen, így nem állítasz elé falakat (gondolati gátakat), és így feloldódik, s mielőtt távozik "meghajol előtted": TE vagy a MESTER.

ÉS nem marad más csak béke végtelen öröme...