HTML

A rész is Egész...

Életem egy hömpölygő kérdésfolyam. Minden kérdés egy kapu az ismeretlenbe, melyet ha feltárok, felsejlenek mögötte a válaszok, melyek elvezetnek valódi Önmagamhoz, a végtelen megsejtéséhez.

Igen! Ez egy Önkeresés, egy belső utazás, mely az Éntől az Egységtudatig kanyarog. Mivel minden mindennel összefügg, ez nem más, mint egy kozmikus pillangóeffektus, a körtáncok körtánca, melyben együtt tobzódunk mindannyian, Te és Én is.

Téged is bátorítalak, ha már erre jártál, hogy szólj hozzá, vagy tegyél fel kérdéseket, hogy együtt fejtsük meg ezt a kozmikus keresztrejtvényt.

Hozzáfűzött gondolatok...

Címkék

2008.11.08. 22:36 tsend

Lélekutazás: avagy az Önmagunnkal töltött idő varázsa!

Tölts el egy kis időt Önmagaddal, figyelj, s egy varázslatos utazásban lesz részed. Ne fordulj háttal semminek, ami ekkor feltárul. Lélegezd be lényed teljes palettáját! Ne elemezd, mert lemaradsz a lényegről (hisz elméd nem képes követni, igazi lényed rezdüléseit) - s ráadásul sokra nem is jutnál vele. Csak élj, és érezd meg intuitív módon, amit a pillanat mesél...

Az élet eposza ez, egy igazi egyéni kalevala: hisz megéleheted, miként születnek és tünnek el benned a képek és az érzések, gondolatok! NE FÉLJ... ez csak kaland: életed lélekutazása!!! NE futamodj meg a negatív gondolatok elől, s ne favorizáld a pozitívat: LÁSD AZ EGÉSZET, ahogy van! Ekkor fog végigfutni rajtad a felismerés, és a megértés édes zuhataga, és Önmagad mesterévé válsz.

Engem esténként, mikor a világ zaja alábbhagy, vagy mikor kimegyek az erdőbe, s természet lágy csendje körül ölel, mindig szárnyára kap az ÉLET misztériuma utáni olthatatlan vágy: s akkor nem számít semmi más...

Esti tűnődés…

Felfakad a szív szava, bennem él MOST az éj,
Mint lágy szellő játszik bőrömön az igaz szeszély.
Már nem álmodom, csak ébren nézlek Téged!
S eltűnődöm rajtad: szeretlek Ó Végzet!

Halkan surrantál be, de most észre veszlek
Mióta élsz itt bennem, Ó Isteni Természet?
Mosolyod tüze érleli lelkem mézes mámorát,
S elűzöd így belőlem a szenvedés éhes vándorát.

Együtt játszunk MOST, ritmust jár a képzelet!
Így festesz rám ezerszínben játszó, virágzó képeket.
Elém bármit adsz, nem fordulok háttal,
Eggyel tartozom csak: örök hálával.

S a tűz, mely ebből fakad: tisztító varázslat…
Szétoszlik bennem így a hamis káprázat.
S mi marad így, ha nincs már több veszély?
Szerelemes CSEND, s a tiszta szenvedély!

(Tsend)

Szólj hozzá!

Címkék: vers lélek figyelem szeretet életérzés csend


A bejegyzés trackback címe:

https://tsend.blog.hu/api/trackback/id/tr4757848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása